Berci

Gazdit keresek én, Berci.
A bátor... na jó, nem is annyira...de okos és tanulékony eb.
Na várj, mindjárt bemutatom magam:

Ez én vagyok :)
Imádok szépen leülni és felnézni az EMBERRE. Még ha az még picike is. Amolyan emberecske. Szeretnék bejárni a lakásba, de azt nem akarják megengedni. Nem értem miért. Nem lenne gondjuk a papírzsebkendőkre, pelusokra...
Legelek is.
Mindig ott vagyok, ahol a gyerekek játszanak. Nem csinálok semmit, csak szeretem, ha ott lehetek.


Pacsit is adok, főleg, ha valami finomság van a kezedben. Néha még elfelejtkezem a jómodorról, és felugrom, de nagyon igyekszem leszokni erről.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy mindig megdicsérik ahogyan a házat őrzöm. Csak addig ugatok, amig az emberek kijönnek a kapuhoz. Utána már hagyom, hogy ők oldják meg az érkező ügyes-bajos dolgait. Bezzeg a két helyi kutyus! Na azok addig ugatnak, amig már mindenkinek zúg a feje tőlük. Azt is mondták, hogy tanítsam meg nekik, hogyan kell házat őrizni! Ez nagy dicséret, ugye?

Nagyon szeretem itt, hogy nem csak hogy két másik kutya is velem van, hanem három gyerkőc is játszik velem. Már játszahatok egyedül a legkisebb emberkével is! Pedig ő még olyan pici, hogy a fűbe pisil, amikor nincs rajta az a jószagú izé, amit én bizony ellopok, ha a hintaágyon felejtik!
Szokott velem botozni! Az csuda jó. Felkap egy botot, és eldobja. Én meg visszahozom. Aztán megint és megint. A múltkor eldobta a lufiját! Képzeld, én voltam a gyorsabb. Felkaptam és elszaladtam vele. De olyan óvatosan fogtam, hogy nem durrant ki. Csak amikor visszementem a lufival, a kicsike elkapta, és rángatni kezdte. Na akkor aztán rajtam nevetett mindenki. Pedig én nem is ijedtem meg. Csak azt hittem, majd én leszek a hibás. De nem hibáztatott senki sem.

Ja el is felejtettem mondani, hogy egy éves vagyok, himnemű. Térdalatti kutya. Ezutóbbi nagyon praktikus, hiszen könnyedén átférek Maszatfőnök pocakja alatt. És elnyújtózhatok a hintaágy alatt is. Sőt! Ha valami finomság begurul a konyhaszekrény alá: na kit hívnak?? Na kit?? Hát engem. Pedig egyébként nem szeretik ha bemászkálok! De reggel, amikor kinyitják a konyhaablakot, mindig bekukucskálok, és hatalmas simogatást kapok. Mutatok egy képet! Itt mondjuk nem egyedül kukucskálok, de amint látod, csak én látok be!! Hát még a sonka illat, amit érzek!

Így szoktunk botozni:
És így játszunk kutyamódra:
Azt is megmutatom, hogy milyen szépen tudok ülni. Mert azt nagyon tudok ám!


És a számból is kiveheti a legkisebb gyerek a csontomat. Nem örülök neki, de mit csináljak??
Meg ugye ő az, aki mindig megkínál ropival, meg finomságokkal. Hát had örüljön annak a csontnak...
Na tessék. Megint az emberek egy mániája: az ivartalanítás. Hát kérem szépen túl vagyok rajta. Nem is mutatom meg, milyen idétlenül nézek ki tölcsérrel a nyakamon! Röhejes. De ma este megyek kontrollra. Ha ügyes leszek, még fagyit is kapok! Ügyes leszek, ígérem!


Hú de régen jelentkeztem. Pedig még mindig gazdit keresek!! Így utazom a kocsiban:
Lábnál, ahogy azt kell:



A bundáskenyér eltulajdonításáról pedig nem beszélek. És punktum.