Itt van az ősz ...

Lassan vége a nyárnak.
Berci pedig visszatért a nyaralásból.
Két hónapot töltött egy kedves családnál, akik örökbefogadták. Most azonban úgy alakult, hogy visszakaptuk.
A történet? Hát van olyan, hogy valaki nem alkalmas gazdinak. Tulajdonképpen sajnáljuk őket, mert nagyon akarták Bercit. Annyira akarták, hogy mindent megengedtek neki. Addig-addig kényeztették, amíg a fejükre nőtt. Csodálkoztak nagyon, hogy kezelhetetlenné vált. Pedig még kutyasuliba is elvitték. És ott mi történt? Semmi. Minden rendben volt. Berci mindent szépen engedelmesen csinált. Mert ott volt kinek.
Aztán hazamentek, és minden folytatódott ott, ahol előtte.
Hát ebből lett elegük az állatvédőknek, akik segíteni próbáltak a családnak, és azt javasolták, hogy inkább adják vissza a kutyát. Igyhát most újra itt van.
A különbség csak annyi, hogy mostmár marad is.
Nem állítom, hogy fenékig tejfel három kutya rendbentartása, de ez van.
Szeretjük őket.
És igy legalább minden gyerkőcnek lehet sajátja...

Tanulmányúton a Kóborkánál

www.koborka.hu

Hoztam képeket Lovasberényből. Tanulmányoztuk, hogyan csinálják a "profik". Nekünk néha a három illetve négy kutya összehangolása is a határainkat feszegeti, muszáj volt hát megnézni, hogyan csinálják Kóborkáék: hogyan lehet egyszerre 50-60 gazdátlan kutya életét jobbá tenni, sokszor kifejezetten megmenteni.
Hogyan?
Rengeteg munkával. De ez azért kevés. Merthogy lehet sok munkával hülyeséget is csinálni. Itt viszont valami olyasmi történik, ami napokra feltölt hittel, tartással, energiával.
Hogy érdemes. Hogy kell.Azért is.

Ilyen béke van itt:



Csináltam képeket egy-egy gazdira váró kutyáról, és fényképeztem csoportképeket is.
Nézd meg Ezeket a füleket:
Ő pedig Dani. A kedvencem:Hát lehet nem imádni??? Ugye hogy nem. Muszáj rajongani érte.


Van félős fajta: És van kiváncsi:


Van kajlafülü , és van békésen figyelő


És itt van Csoki, a hófehérke:

Rátaláltunk Csubakkára is. Bár szuka, de sebaj.

Két kis gyönyörűség:
Szépike, ahogy én hívom: És a másik bűbáj:

Persze van olyan kutyus, amelyik épp kennelben tartózkodott amikor ottjártunk:

De mégiscsak együtt a legjobb addig is, amíg a Nagy Ő, mármint az igazi és legnagyszerűbb: a GAZDI ránktalál.
Vannak nagyok:
És vannak kicsik:

Itt sokan vannak éppen a bandából. Mert a legjobb, ha minden bulin ott vagy!

De nem csak kutyázni lehetett. Legkisebb önkéntesünk a felújításhoz használandó anyagok ellenőrzését vállalta. Először szemrevételezéssel, néhány kutya társaságában, aztán pedig már teljes szaktudással, testközelből:



Néhány kis hangulat-látkép a ... nem is tudom mi az igazán jó szó. Nem menhely, az biztos. Kutyafarm. Átmeneti kutyaotthon. Vagy valami ilyesmi.

Ez is:

Így várják Borát:

Akik mindig mindent tudnak:

Berci

Gazdit keresek én, Berci.
A bátor... na jó, nem is annyira...de okos és tanulékony eb.
Na várj, mindjárt bemutatom magam:

Ez én vagyok :)
Imádok szépen leülni és felnézni az EMBERRE. Még ha az még picike is. Amolyan emberecske. Szeretnék bejárni a lakásba, de azt nem akarják megengedni. Nem értem miért. Nem lenne gondjuk a papírzsebkendőkre, pelusokra...
Legelek is.
Mindig ott vagyok, ahol a gyerekek játszanak. Nem csinálok semmit, csak szeretem, ha ott lehetek.


Pacsit is adok, főleg, ha valami finomság van a kezedben. Néha még elfelejtkezem a jómodorról, és felugrom, de nagyon igyekszem leszokni erről.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy mindig megdicsérik ahogyan a házat őrzöm. Csak addig ugatok, amig az emberek kijönnek a kapuhoz. Utána már hagyom, hogy ők oldják meg az érkező ügyes-bajos dolgait. Bezzeg a két helyi kutyus! Na azok addig ugatnak, amig már mindenkinek zúg a feje tőlük. Azt is mondták, hogy tanítsam meg nekik, hogyan kell házat őrizni! Ez nagy dicséret, ugye?

Nagyon szeretem itt, hogy nem csak hogy két másik kutya is velem van, hanem három gyerkőc is játszik velem. Már játszahatok egyedül a legkisebb emberkével is! Pedig ő még olyan pici, hogy a fűbe pisil, amikor nincs rajta az a jószagú izé, amit én bizony ellopok, ha a hintaágyon felejtik!
Szokott velem botozni! Az csuda jó. Felkap egy botot, és eldobja. Én meg visszahozom. Aztán megint és megint. A múltkor eldobta a lufiját! Képzeld, én voltam a gyorsabb. Felkaptam és elszaladtam vele. De olyan óvatosan fogtam, hogy nem durrant ki. Csak amikor visszementem a lufival, a kicsike elkapta, és rángatni kezdte. Na akkor aztán rajtam nevetett mindenki. Pedig én nem is ijedtem meg. Csak azt hittem, majd én leszek a hibás. De nem hibáztatott senki sem.

Ja el is felejtettem mondani, hogy egy éves vagyok, himnemű. Térdalatti kutya. Ezutóbbi nagyon praktikus, hiszen könnyedén átférek Maszatfőnök pocakja alatt. És elnyújtózhatok a hintaágy alatt is. Sőt! Ha valami finomság begurul a konyhaszekrény alá: na kit hívnak?? Na kit?? Hát engem. Pedig egyébként nem szeretik ha bemászkálok! De reggel, amikor kinyitják a konyhaablakot, mindig bekukucskálok, és hatalmas simogatást kapok. Mutatok egy képet! Itt mondjuk nem egyedül kukucskálok, de amint látod, csak én látok be!! Hát még a sonka illat, amit érzek!

Így szoktunk botozni:
És így játszunk kutyamódra:
Azt is megmutatom, hogy milyen szépen tudok ülni. Mert azt nagyon tudok ám!


És a számból is kiveheti a legkisebb gyerek a csontomat. Nem örülök neki, de mit csináljak??
Meg ugye ő az, aki mindig megkínál ropival, meg finomságokkal. Hát had örüljön annak a csontnak...
Na tessék. Megint az emberek egy mániája: az ivartalanítás. Hát kérem szépen túl vagyok rajta. Nem is mutatom meg, milyen idétlenül nézek ki tölcsérrel a nyakamon! Röhejes. De ma este megyek kontrollra. Ha ügyes leszek, még fagyit is kapok! Ügyes leszek, ígérem!


Hú de régen jelentkeztem. Pedig még mindig gazdit keresek!! Így utazom a kocsiban:
Lábnál, ahogy azt kell:



A bundáskenyér eltulajdonításáról pedig nem beszélek. És punktum.