Hoztam képeket Lovasberényből. Tanulmányoztuk, hogyan csinálják a "profik". Nekünk néha a három illetve négy kutya összehangolása is a határainkat feszegeti, muszáj volt hát megnézni, hogyan csinálják Kóborkáék: hogyan lehet egyszerre 50-60 gazdátlan kutya életét jobbá tenni, sokszor kifejezetten megmenteni.
Hogyan?
Rengeteg munkával. De ez azért kevés. Merthogy lehet sok munkával hülyeséget is csinálni. Itt viszont valami olyasmi történik, ami napokra feltölt hittel, tartással, energiával.
Hogy érdemes.
Hogy kell.
Azért is.Ilyen béke van itt:
Csináltam képeket egy-egy gazdira váró kutyáról, és fényképeztem csoportképeket is.
Nézd meg Ezeket a füleket:
Ő pedig Dani. A kedvencem:
Hát lehet nem imádni??? Ugye hogy nem. Muszáj rajongani érte.Van félős fajta:
És van kiváncsi: 
Van kajlafülü
, és van békésen figyelő
És itt van Csoki, a hófehérke:
Rátaláltunk Csubakkára is. Bár szuka, de sebaj.
Két kis gyönyörűség:
Szépike, ahogy én hívom:
És a másik bűbáj: 
Persze van olyan kutyus, amelyik épp kennelben tartózkodott amikor ottjártunk:
De mégiscsak együtt a legjobb addig is, amíg a Nagy Ő, mármint az igazi és legnagyszerűbb: a GAZDI ránktalál.
Vannak nagyok:
És vannak kicsik:
Itt sokan vannak éppen a bandából. Mert a legjobb, ha minden bulin ott vagy!
De nem csak kutyázni lehetett. Legkisebb önkéntesünk a felújításhoz használandó anyagok ellenőrzését vállalta. Először szemrevételezéssel, néhány kutya társaságában, aztán pedig már teljes szaktudással, testközelből:
Néhány kis hangulat-látkép a ... nem is tudom mi az igazán jó szó. Nem menhely, az biztos. Kutyafarm. Átmeneti kutyaotthon. Vagy valami ilyesmi.
Ez is: 
Így várják Borát:
Akik mindig mindent tudnak:
